“Az Oktatási Monitoring Rendszer pilotja azért jött létre, hogy egy újfajta felületet adjon a hallgatói visszajelzéseknek.” – http://omr.vik.hk/bejelentes. Amikor másodéves informatikus voltam, egy kicsit engem is meglepett, hogy hiányzik az első évben még általam is kitöltött papíralapú OHV. Ehelyett végül a villanykar Hallgatói Képviselete elkészített egy rugalmasabb online felületet, az OMR-t. Itt a félévben nem csak egyszer, hanem bármikor jelezhetnek a diákok, ha bármilyen sérelem éri őket, adminisztrációs hibát vélnek felfedezni, vagy csak szükségét érzik, hogy egy pozitív visszajelzést adjanak az egyetemről.
Az Oktatási Monitoring Rendszer egy egyedülálló fejlesztés a HK-nk részéről, ami később akár összegyetemi szinten is megvalósulhat. A hamarosan nyomtatásba kerülő Gajdos Sándor interjúnk részeként érintettük az OMR-t is, és a felmerülő kérdés rámutatott arra, hogy a hallgatói visszajelzések fontossága mellett azért el kell gondolkodnunk azon is, mennyire releváns véleményeket tudnak megfogalmazni a diákok az egyetemi munkáról.
Az Adatbázisok tárgy oktatójának véleménye a kérdésről:
„Szerintem fontos, hogy legyen olyan csatorna – akár több is –, amelyen keresztül a hallgatók az észrevételeiket, panaszaikat, javaslataikat megfogalmazhatják, és az el is jut az illetékesekhez. De az legalább olyan fontos lenne, hogy a hallgatók megtanulják vállalni is a véleményüket, valamint, hogy a problémák megoldását lehetőleg a legalacsonyabb szinten kezdjék el. Ezért azt nem tartom jó gyakorlatnak, ha névtelenül vagy álnéven bármit leírhatnak akárkiről, és ez következmények nélkül megtehető. Az OMR erre sajnos lehetőséget ad, amit nem tartok helyesnek, mert itt nem bűncselekményeket akarunk felderíteni vagy megelőzni, amihez egy anonim csatorna működtetése jobban védhető. Én tehát biztosan összekapcsolnám az OMR autentikációját a BME címtárral, ami megerősítené azt, hogy mi a valódi célja a rendszernek.
Másrészt, én hiszek a személyes vagy legalábbis az élőszóban folytatott kommunikáció erejében. A gyakorlatba ezt úgy próbálom átültetni, hogy minden tanév első előadásán felírom a táblára a mobilszámomat is. Ha tehát bármi felmerül, akkor azt először ne az OMR-en keresztül jelentsék a hallgatók. Ennek megfelelően az OMR-be kellene egy olyan mező is, hogy „Beszéltél-e már erről az illetővel? Ha nem tetted, lehetőleg kezdd ezzel. Ha nem lehetséges, akkor miért nem?”. Sajnos egyre gyakoribb jelenség, hogy egy kis csoport, akinek ha valami problémája van, akkor hangosabb, mint az egész évfolyam. Ha pedig ilyen hallgatók képesek névtelenség mögé bújva megmozgatni a többséget a saját, általában nem méltányolható érdekeik mentén – hiszen ezért bújnak el –, akkor az a közösség magát is minősíti ezzel.”
Hallgatóként könnyű olyan helyzetet elképzelni, amikor tartunk tőle, hogy a problémáinkat az oktatók elé vigyük. Legyen szó bizalmatlanságról, indokolt vagy indokolatlan félelemről, de el kell ismerni, hogy ugyanezek az érzések akár túlságosan erős reakciókat is szülhetnek. A problémáról még Bakos Asztrikkal, a HK elnökével beszéltünk:
Ebből okulva a HK is nagyon körültekintően utánajár minden kérdésnek, és az elmúlt hónapokban már sikerrel kompenzáljuk az OMR túlérzékenységét, és úgy intézkedünk, hogy amellett, hogy az egyéni sérelmeket orvosoljuk, a többség számára legjobb utat választjuk.”
Személyes véleményem, és szerintem ebben mindenki egyetért, hogy az OMR egy nagyszerű kezdeményezés, és logikus folytatása az OHV-nak, ami ha működik és fejlődik, akkor erősítheti azt a kollegiális viszonyt, amiről az egyetemre érkezésünkkor annyit hallunk.