Ezúttal ismét egy rövid verset hoztunk a Retro rovat keretein belül, megint ismeretlen szerző tollából.

Emlékek

Mondd, hogy fülembe harapva
Beléd fagytak a borzongásaim.
Mondd, hogy lábamra lépve nem
                          a járda hidege.
Mondd, hogy más a levegő íze,
                          ha én ott vagyok.
Mondd, hogy fel akarsz állni a székről,
                          hogy átölelj.
Mondd, hogy szemed fénye világít,
                          és lámpa se kell.
Mondd, mit mondok én is,
                          hogy most jó vele.
És óvatosan tedd le a szívem,
                          mert megreped.

Ismeretlen szerző