Az ÚNKP az Új Nemzeti Kiválóság Program, amely keretei közt kiváló, kutatási tevékenységeket végző hallgatókat, doktorjelölteket, fiatal oktatókat és kutatókat támogatnak ösztöndíjjal. Még előző félévünk végén, a téli számunk 4. oldalán olvashattátok a Graics Bencével készült interjút az ÚNKP-ról, most pedig szeretnénk nektek bemutatni egy másik hallgatót, akinek volt szerencséje elnyerni ezt az ösztöndíjat. Ez alkalommal Rabatin Gáborral, ötödéves mérnökinformatikus MSc-ssel, a Vizuális informatika főspecializáció egy hallgatójával beszélgettünk.

Mi az az ÚNKP pontosan? Te honnan értesültél róla?

Az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) egy olyan ösztöndíjpályázat, amellyel azokat a kiemelkedő hallgatókat támogatják, akik valamilyen kutatást szeretnének végezni az egyetemükön. Én az ösztöndíjról egy VIK-es tájékoztató eseményen értesültem, ahol röviden elmondták, hogy miből is áll az egész, majd később otthon olvastam utána részletesebben.

Mi szükséges a pályázáshoz? Mi alapján pontoznak?

Nagyon fontos a jó tanulmányi eredmény, hiszen a pontoknak majdnem a harmadát ez teszi ki, ezen kívül fontos szerepet játszik a pályázásig elvégzett olyan szakmai tevékenység, mint például TDK, demonstrátori munka, előadások tartása, illetve szakmai körben való aktív részvétel. A harmadik legtöbb pontot pedig a kutatási tervre adják, itt annak megvalósíthatóságát és „újszerűségét” pontozzák.

Hány jelentkező szokott lenni? Lehetséges egyáltalán elnyerni a pályázatot?

Pontosan nem tudom, mennyi szokott lenni, de egyetemi szabályozás miatt az előző évben nyertes pályázók a következő időszakban nem pályázhatnak, emiatt ajánlom mindenkinek, hogy megpróbálja.

Miért döntöttél úgy, hogy te is pályázol? Milyen szakmai / közösségi / sport tevékenységet végeztél az egyetemen? Mivel nyerted el a pályázatot?

Úgy éreztem, az ösztöndíj jó támogatás lehetne a kutatásomhoz, hogy több időt tölthessek vele, ahelyett, hogy mellette még dolgoznék is.

A pontjaim nagy része a szakkollégiumi múltamból származott, olyan szakmai és közösségi tevékenységeket is végeztem a karunk szakkollégiumában, mint például projektvezetés (főleg mesterséges intelligenciához kapcsolódó területeken), rendezvények szervezése, külkapcsolati referens poszt betöltése. Ezenkívül több félévben is segítettem demonstrátorként A programozás alapjai 3 és az Algoritmuselmélet tantárgyak lebonyolításában.

Hogy zajlott a pályázás, az eredmények kihirdetése?

A pályázathoz sok igazolásra volt szükség, illetve a kutatási tervet is jól ki kell dolgozni, hogy komolyan vegyék azt. Az online feltöltés után postán is fel kellett adni a pályázatot. Az eredményről emailt küldtek nekünk.

Milyen előnyökkel jár ez a program? Mit kapnak azok, akik részt vesznek benne?

Nagyon fontos szerintem, hogy a pályázó azzal foglalkozhat, ami igazán érdekli, és ezt ösztöndíjjal támogatják is, ami a további kari ösztöndíjakkal együttvéve lehetővé teszi, hogy anyagi gondok nélkül koncentrálhasson a hallgató a kutatásaira.

Mivel foglalkozol az egyetemi tanórák mellett?

Szeretek sorozatot nézni a szabadidőmben, illetve próbálok minél több időt a barátnőmmel tölteni.

Melyik tanszéken vagy? Részt veszel valamilyen kutatásban?

A specializációim gazdatanszékei az Irányítástechnika és Informatika Tanszék (IIT) és a Távközlési és Médiainformatikai Tanszék (TMIT), azonban a kutatásomat a Méréstechnika és Információs Rendszerek (MIT) tanszéken végzem, a Hibatűrő Rendszerek Kutatócsoportban (FTSRG). A konzulensemmel, Vörös Andrással a Formális Módszerek tárgy keretein belül ismerkedtem meg, majd sokat beszélgettünk a kutatásról és különösen a mesterséges intelligenciaalapú megoldások formális verifikációs lehetőségeiről. Ezután döntöttem úgy, hogy felkeresem azzal a kérésemmel, hogy pályáznék erre az ösztöndíjra.

A MoDeS3 demonstrátor fejlesztésével kezdtem a munkámat, ahol okos és mégis biztonságos technológiákat próbálunk fejleszteni, kidolgozni. Itt a vonatok pozíciójának detektálását eddig általános képfeldolgozással végezték. Ezt egy másik módszerrel egészítettem ki, ami neurális hálózatok alapján jelzi előre a vonatok pozícióját, aminek segítségével a rendszer robusztusabban tud működni. Ez jelenti a motivációt a kutatásomhoz, azaz azt szeretném garantálni, hogy a mesterséges intelligenciaalapú megoldások biztonságosan működjenek.

Mi épp az aktuális önlab / szakdoga / diploma / TDK témád?

A fentebb említett vonatpozíció-detektálás mellett azzal foglalkozom, hogyan lehet egy kész neurális hálózatot verifikálni, azaz megmondani, hogy vajon mennyire fog pontosan működni valós szituációkban. Kiberfizikai rendszerekben kifejezetten fontos, hogyha éles helyzetben a neurális hálózat olyan bemenettel találkozik, amivel tanítás során nem, akkor se hibázzon (nagyot), hiszen annak végzetes következményei lehetnek. Képzeljük csak el, hogy egy önvezető autót egy évig tanítanak úgy, hogy egy emberi sofőr döntéseit figyeli nap mint nap, és ez alapján megpróbál általánosítani, hogy az egyes szituációkban mi a helyes döntés. Ha beüzemelés után véletlenül egy olyan szituáció érkezik, amivel eddig nem találkozott (akár egy különleges fényviszony is lehet ez), akkor nem engedhetjük meg azt, hogy kanyarodás helyett például továbbhajtson egy szakadékba. Nagy felelősséggel jár a mérnököknek egy ilyen (intelligens) rendszer megalkotása. Emiatt érzem azt, hogy ez egy nagyon fontos és izgalmas kutatási terület, ami mellesleg még nagyon újnak számít a szakmában. Fontos kiemelni, hogy a kutatásnak van egy erős matematikai, elméleti háttere, és ezt próbáljuk kombinálni innovatív mérnöki ötletekkel.

Tevékenykedsz-e bármilyen körben?

A Simonyi Károly Szakkollégiumban végzett külkapcsolati feladatok ellátása mellett a Műegyetemi Szakkollégiumok Közösségének vagyok az elnöke, ahol az elnökséggel a BME-s szakkollégiumokat fogjuk össze, és képviseljük az érdekeiket az egyetem felé. Ezenkívül egy időben a LEGO kör Mesterséges Intelligencia projektjének voltam a vezetője, ahol a projekttagokkal igyekeztünk követni és kipróbálni a legújabb fejleményeket a mesterséges intelligencia világában.

Dolgozol az egyetem mellett?

A BSc-m utolsó két félévében dolgoztam, azonban MSc-n nem éreztem úgy, hogy elég időm jutna rá, így csak nyáron vállaltam munkát a szakmai gyakorlatom ideje alatt. Lehetséges, hogy jövő félévtől, a diplomatervezési tárgyak mellett lesz már elég időm rá.

Mit tanácsolnál a fiatalabbaknak, hogyan fejlődjenek szakmai téren a tanulmányok mellett?

Nagyon szomorúan látom azt, hogy valamiért a hallgatók nagyon nagy része úgy áll a tanulmányokhoz, hogy „jó lesz a kettes”, és nem próbálják kihozni magukból a maximumot. Valószínűleg már gólya korában mindenki ezt hallja a felsőbb évesektől, így persze nem is meglepő ez a hozzáállás, de remélem ez változni fog a közeljövőben. Ahhoz, hogy valaki elkezdjen szakmailag fejlődni a tanulmányok mellett, szerintem nem kell más, mint motiváció és kitartás. Akár a szakkollégiumokban, akár az egyetemi tanszékeken lehet találni olyan közeget, ahol azzal foglalkoznak, ami érdekel minket, és egy ilyen közösséghez való csatlakozás nagyban elő tudja segíteni a fejlődést, és még abban is segít, hogy megtanuljunk csapatban dolgozni. Egy idő után már eljut az ember arra a szintre, hogy nagyobb közönség előtt mutassa be az eredményeit, erre pedig a TDK egy nagyszerű lehetőség, ahol visszajelzéseket kaphatunk a munkánkról, amivel úgyszintén sokat tudunk fejlődni. Ezek miatt szívből ajánlom mindenkinek, hogy fogjon bele ilyenbe, és ha találkozik egy szimpatikus oktatóval, akkor bátran menjen oda, és kérdezze őt a kutatási lehetőségekről.

Ha szeretnél részletesebben tájékozódni az ÚNKP idei pályázati felhívásáról, akkor azt ezen a linken teheted meg:
https://www.bme.hu/unkp_2018

Sikeres pályázást kíván az Impulzus szerkesztősége!