Egyszer volt, hol nem volt, még a szemétledobón is túl, ahol a Hérosz István fúr, volt egyszer egy vár, amely egy hegyen állott, kacsalábon forgott, s amely sok csoda lelőhelyévé vált…
A korvinuszosok támadása a Schönherz Kollégium ellen, korabeli festményen. Az előtérben Péceli Gábor, a Műegyetem rektora (középen) egyezkedik Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkárral (balra).
Mindig tudtam, hogy ezerarcú magazint készítünk. Íme, egy fotó, ami tanúskodik róla, hogy az Impulzus szinte mindent jobbá tesz:
A szobában sokáig probléma volt, hogy nyáron meleg van és besüt az ablakon a Nap. Amíg zárva volt az ablak, addig be lehetett húzni a sötétítőt, de akkor túlságosan forróság volt. Ha a szoba lakói kinyitották az ablakot, akkor pedig az ablak mellett ülő hallgatót folyamatosan zavarta a függöny, ami a huzat hatására az arcába lengett, pofán nyaldosta, csapdosta az arcát, simogatta a pofikáját, körbetekerte a lágy szövet szálaival. Mit tehetett?
Hát persze! Leragasztotta az ablakot Impulzussal! Így se a függöny, se a napfény, se meleg nem zavarta tovább! Ráadásul megoldotta azt a problémát is, hogy milyen unalmas a kilátás, hiszen kinézni az ablakon, és Impulzust olvasni még mindig sokkal jobb, mint ugyanazt a szmogos, szürke budapesti tájat nézni újra és újra!
Azon gondolkodtam, hogy mit jelent “gyökér”-nek lenni abban a közösségben, amiben éppen vagyok aktuálisan. Ez a szó olyan, mintha egy abszolút értékítélet lenne, amikor kimondjuk másra. Mintha a totális életképtelenségét szeretnénk kifejezni valakinek. Mintha a mi véleményünk ebben az esetben valami teljesen helytálló dolog lenne, és képesek lennénk másokkal szemben megfogalmazni azt, hogy ők mennyire szánalmasak kell, hogy legyenek az egész emberiség szemében.
Rendeltem egy pizzát, majd elmentem pénzt kivenni. A telefonomat a szobámban hagytam, és tíz perc múlva, amikor visszaértem, láttam, hogy volt két nem fogadott hívásom. Nem mobilszám volt, hanem vezetékes. Nem tudtam eldönteni, hogy a pizzafutár volt-e vagy nem. Most egy óra telt el és nem tudom, mi lenne a helyes cselekedet morálisan? Érdeklődjek a pizzériánál a pizzám után? Rendeljek egy újat? Dilemmák, dilemmák. Informatikai megoldás lentebb.
Mindig hittem abban, hogy az informatika egy olyan eszköz, ami arra való, hogy az emberekben megfogalmazódó problémás kérdésekre választ adjon a saját lehetőségeivel. Pontosabban, az informatika ekkor a legjobb, akkor pedig a legrosszabb, ha a lehetőségeit azok, akik ki tudják használni, saját önző céljaikra fordítják. Ezért is ámultam el rajta reggel, amikor egy cikket olvastam, hogy mennyire jó már az az alkalmazás, amire regisztrálni kell, és SMS-ezik velünk, mintha egy barát vagy barátnő lenne.
Clickbait. Éppen az orvosnál ültem, miközben egy tízezer karakter feletti(!) cikket olvastam egy nyomtatott(!) lapban Emerson Spartzról. Emerson Spartz a saját magáról elnevezett vállalatával lájkolós oldalakat készít, melyek forgalma több millió dollár. Amint hazaértem rögtön rá is néztem a Dose.com-ra, a cég zászlóshajójára. Olyan egyszerűnek tűnt, igénytelenül hétköznapi tartalommal, aminek a legnagyobb előnye valószínűleg az, hogy pont olyan történeteket tartalmaz, amit egy unalmas beszélgetés közben próbálnék bedobni az érdeklődés fenntartására: “hallottad, hogy a macskám beszorult egy nagyon szűk helyre, ROTFL, mekkora cukorfalat volt.”
Neked is eleged van az év végi listákból? Mindenhol szembetalálod magadat velük és nem tudod, hogy melyiket érdemes elolvasnod? Tudod, hogy igazából az egész arra megy ki, hogy felbosszantsanak, mert arra utalnak, az ízlésed 2014-ben sem volt olyan jó, mint a lista készítőjéé? Igazából mindegy is, mint egy rendes blog, mi is készítettünk egy listát a kedvenc listáinkról!
A lift kérdéseket vet fel bennem. Olyan, mintha minden egyes emelkedés egy spirituális utazás lenne a Schönherzben. Egy könyvet olvasok a meditációról, ami próbálja tudományosan megmagyarázni, hogy hogyan lehet szellemi élményeket átélni néhány egyszerű gyakorlat segítségével. A liftben utazni hasonló élmény, csak nem annyira tudatos, mint ezeket az útmutatását követni. De ugyanúgy ellazít, és a kis doboz, mintha a saját elmém falai közé zárna. A lift az életem klausztrofóbiás mivoltának szimbóluma. Viszont amikor megkapom tőle a felvonás pár másodperc magányát, akkor ugyanúgy, mint egy meditáció során, lehetőségem van értékelni a mindenséget magam körül, mint ahogy egy hal értékeli a világot az akvárium üvege mögül.
Találtam a Windowsban egy alapszolgáltatásként meglévő áramkörtervező-programot. Az a jó benne, hogy teljesen kompatibilis mindennel, mert tud olyan népszerű formátumokban menteni, mint például a .jpeg vagy a .png. Flexibilis, szinte bármilyen áramkört meg lehet vele tervezni. A program neve: Paint.
Az is tetszik benne, hogy egy olyan alacsony szintű nyelvet használ, ami az emberi szem számára is könnyen értelmezhető. Ennek a neve Pixelek#++.
Nemsokára Gólyabál. Az egyik olyan esemény, ami után könnyű hülyén állni kinn a hideg pesti levegőben, és arra gondolni, hogy senki nem érti a nőket. Az Impulzus erre felkészülve szerkesztőségi beszélgetést folytatott a női lélekről, és az interjút közreadva segít benne, hogy a kar férfi hallgatói közelebb kerüljenek egy ismeretlen világhoz. A női olvasók pedig egyetérthetnek vagy egyet-nem-érthetnek a lentebb tálalt nézetekkel. Meg úgy általában is, egész érdekes a téma, olyan pszichológiai, akadémikus hozzáállással.
