Warcraft klón

  Van egy új játékom.
  Nyitni kell egy ablakot, aztán játszhatok.
  Felülnézetben látom a fákat, még az öreg jegenyefákat is, néhány 
emeletes házat, utat. Autók mennek rajta. Vannak emberek is, úgy 
néznek ki, hogy egy kis légypiszok, és ahogy jár, elöl meg hátul 
kinyúlik belőle egy-egy bütyök, az akar a láb lenni, aztán 
visszahúzódik, és úgy lépked. Pocsék a grafikai minősége. Nem is 
nagyon élvezhető, de 100%-ig élethű.
  Vannak hangeffektek is: az autók dudálnak, gyerekek sikítoznak, és 
ott az a folyamatos városi alapzaj. Ez eléggé stresszel, sokszor 
arra gondolok, meg kéne hekkelni a rendszert, és ki kéne kapcsolni 
minden ilyesmit.
  Az interaktivitással is gondok vannak. Lehet üvölteni, de marha 
hamar elfogy az energiád. Meg lehet tárgyakat ledobálni, de azt nem 
ajánlom senkinek, mert szerencsétlen kimenetelű dobás esetén esetleg 
kárt teszünk valamiben, és akkor jól megbüntetnek. Jönnek a zsaruk, 
helyszínelnek, meg ilyenek.
  Ha meg tragikus következményekkel jár a dobás, például nehezebb 
tárggyal dobsz meg egy embert, esetleg dutyiba kerülsz, és akkor game 
over - insert coin.
  De lehet telefonálni. Ezt még sosem próbáltam, de nem is érdekel 
igazán. Inkább nézem, ahogy mászkálnak. A jelszó:  időhúzásnak az sem 
rossz!
  Persze időnként kell valamit csinálni, például, ha már tíz perce 
játszol, akkor egy agent sípol. Megnézem, kialudt-e a sárga lámpa, és 
ha igen, odamegyek, és megnyomom a mellette levő gombot. Akkor megint 
mehetek tíz percet játszani. Na igen, ez shareware változat.
  De lehet úgy is, hogy hagyom a francba a sárga lámpát, csak akkor 
soha nem lesz kész a kaja. Hát igen. Jó a tizenhetedik emeleti 
konyhában főzni.

Budapest, Schönherz kollégium, 2000. nov. 30.