FÉREGHASONLAT

  Él a kukac az almában, s azon búslakodik, milyen
ocsmány dolgot művel azzal az almával. Hiszen
amikor ezt az almát választotta, azért választotta,
mert olyan gusztustalan volt a többi, amelyikben
kukac volt. Persze ő nem látta a kukacokat bennük,
csak a lyukat! Lehet, hogy nem is létezik rajta kívül
kukac a fán. De kell, hogy legyen, mert különben nem
pont ebben az almában lenne, hanem egy másikban,
és ott gondolná ugyanezt, és így tovább, egészen a vég-
telenségig. Tehát ez az elképzelés az egyedülléttel el-
képzelhetetlen, mert elképzeléséhez több, mint végtelen
idő kell. Az viszont, hogy többen vannak, egyszerűen
csak elképzelhető.
  Nagyon elragadtatja magát ezzel a gondolattal,
és KOMOLYAN MONDJA, újabban csak azért termeli a
melléktermékeit, hogy az alma felszínén a nyílás
fekete legyen, s azok a kukacok, akik intelligenseb-
bek nála, s képesek ezáltal átnézni az ő almájába,
megláthassák. Mert bizony, léteznek magasztos kukacok
a fán, szebbek és jobbak, mint ő. Bár az is lehet,
hogy gonosz kukacok vannak, s el akarják pusztí-
tani. S a kukac csak termeli, termeli lelkesen a
bélsarat. De hát a szar az csak szar, ha lelkes is!
  Már nem gondol arra, amire az elején: hogy
környezetszennyezés, meg miegymás. Aztán megint
mást gondol.
 - Hatalmasabb vagyok én, mint az ember - gondol-
ja olyan hangosan, ahogy csak bírja, s a tenyerét is
dörzsölné, ha lenne neki. - Ha elrágnám az alma
szárát, úgy szétrobbanna az alattam levő ágon,
hogy az ember akkor sem enné meg, ha a
kukacos almát szereti! Már azt is tudom, melyik
járatban vészelném át.
  És akkor jön az ember, és azt mondja:
 - Ki kell ezt a fát vágni! Csupa betegség, és
mindig kukacos rajta az alma. Semmi haszna.
  Kopp! Kopp! Kopp! Kopp! Csatt! Csatt! Csatrecs...
Reccs! Puff!

1999.06.12.