Fiktív szerelmes levél

<center>Kedvesem!</center>

Talán kissé redundáns vagyok, de az egyik rezidens folyamatom ismételten
arra kényszerít, hogy ACK jeleket küldjek, mert sikerült az erőforrásaimat
kizárólagos joggal megnyitnod.

Amint megjelent az interfészemen a legutóbbi üzeneted, annak olvasásra
történő megnyitása MAXINT prioritást nyert. A levél terminálása után rögtön
OK-ba billent a hibaszintem.

Remélem, sem a tiéd, sem az ősprocesszeidé nem magasabb az enyémnél. Tudd
meg, hogy ha exceptiont dobnál, én rögtön meghívnám a konkurens objektum
destruktorát. Képes lennék felszabadítani érted a this pointerem mutatta
memóriát.

Azt hiszem, te egy elvarratlan rekurzió vagy. Minden objektumra a Te
reguláris kifejezésedet illesztem, de a tagfüggvény úgy tűnik,
meghibásodott, mert az összes tesztvektorra sikerrel tér vissza.

Úgy szeretnék már nálad lokálisan loginolni! Állítsd be a cron demonomat, és
én letöltöm magamat nálad. Egész éjszaka hot swap device-okat fogunk
automountolni, és reggel magic signalra fogok nálad bootolni.

Lassan a levélírásnak is eljön a timeoutja, ezért kiteszem a file vége
jelet.

Bízom benne, hogy a Te szemaforjaid még mindig foglaltságot jeleznek minden
várakozó folyamatnak.

Ping.

                                                                  $localhost

val date = "2001. május 19." : string