Mint a gép

Egy. Beszélsz vele. Van pár furcsa dolog, amit nem értesz, de
összességében nem rossz. Elvégre ha hibátlant akarnál, és nem néznél
el egy-két apróságot, akkor ma este is egyedül kellene lefeküdnöd.

Kettő. Egyre jobban megismered. Rájössz, hogy azok a bizonyos furcsa
dolgok, amiket nem értettél, valójában nem hibák, hanem értékek.
Mind egy igazi csoda.

Három. Mindennap vele vagy. Azért mégiscsak van egypár dolog, ami
idegesít. Dehát te egy alapvetően toleráns személyiség vagy.

Négy. Nem látod két hétig. Azon tűnődsz, hogy a legelején a
furcsaságok mind csodákká változtak, és te ebből általánosítasz.
Bármit is fedezel fel benne, azt gondolod, az is biztosan csoda lesz,
csak legfeljebb még nem értetted meg. Pedig ez nem biztos!

Öt. Újra látjátok egymást. Más szemmel nézed őt. Vizsgálgatod, és
próbálod objektív nézőpontból bebizonyítani minden tettéről, hogy
csodálatos. Csalódsz benne, mert ez általában nem sikerül, de nem
mutatod neki.

Hat. Megint mindennap vele vagy. Hiába próbálod leállítani magad,
folyton elemzed őt. Színészkedsz, hogy ne vegye észre.

Hét. Találsz valami kifogást, hogy egyedül maradhass, mert úgy érzed,
ezt végig kell gondolnod. Rájössz, hogy ez pont nem az, amit akartál.
Őszinte akartál lenni, és folyton hazudsz, kifogást keresel, szerepet
játszol.

Most sikerült leráznod, itt az alkalom, hogy lelépj. Futás! Minek még
egyszer találkozni vele, ha úgyis csak újra meg akarnál szabadulni
tőle?

Nyolc. Szabad vagy. Ott egy másik. Vissza az első lépésre.

Mór, 2001. március 16.
Tisztázat: április 7.