TÖRTÉNETEK 1.

Barátaimmal az volt a szokásunk, hogy péntekenként összejöttünk 
Flamis Zoltán haverom lakásán. Amikor az iskolából szabadultunk, 
együtt vonultunk a Jancsár utca 33-ba, amely egy emeletes ház 
volt. Előfordult azonban olyan is, hogy a csapat egy-egy 
tagjának dolga volt, így nem egyszerre érkeztünk oda. Egyik 
ilyen alkalommal Baba haverom és én kettesben mentünk, s mivel 
az ajtó zárva volt, a kaputelefont kellett igénybe venni. 
Babáról tudni kell, hogy Balázs Balázsnak hívják (tényleg :) 
Magyaralmáson lakik és ha beszélni kell, ő hamarabb van a 
helyzet magaslatán, mint én. Így kaputelefonon is ő beszélt 
Flamissal, de túl korán elengedte a gombot, amit nyomni kellett 
volna, hogy kinyithassák az ajtót. Ezt a hibát egyébként gyakran 
követik el azok, akik kevésbé gyakorlottak a kaputelefon 
használatában. Rögtön kapcsoltam, akcióba léptem. Immár teljes 
magabiztossággal léptem oda a jól ismert szerkezethez, én, aki 
születésem óta Mór városában lakom, annak is egy panellakásában, 
félretoltam Balázs Balázs falusit. Ezenközben Flamis meg sem 
szólalhatott, csak gondolkodhatott, mit mondjon majd, amikor 
újra megnyomjuk a gombját. Én is gondolkodtam egy kicsit, hogy 
mit mondjak: összefoglalom, hogy milyen hülyék ezek a falusiak, 
meg ilyenek.... Nos, megnyomtam a gombot, s már nyílt is az 
ajtó. A kaputelefon pedig azt mondja nekem, hogy:
- Pancseeeeeeeeer!

(Ilyenből van még egy csomó)