A jó öreg WC-téma

A minap egy kollégiumi WC-be benyitva meghökkentő látványban volt részem.

A csészében egy élénkbarna, száradozó-gőzölgő Kula bácsi üldögélt
kényelmesen feltekeredve önmagára, fején egy elegáns papírturbánnal. Az
öblítőrendszer hibátlan volt, a lánc meghúzására válaszul szinte örömmel
zúdította rá a vizet a fent leírt díszletre. Ebből mindjárt sejtettem,
hogy az ismeretlen művész szándékosan hagyta ott maga után monumentális
alkotását, hogy mindenki megcsodálhassa. Persze lehet, hogy nem az volt
a célja. Lehet, hogy beköszöntött egy új kor hajnala.

Gondoljuk csak meg, előfordulhat, hogy van, aki _nem_ olyan finnyás,
mint én. Különösen egy efféle kollégiumban, ahol a lakók többsége nem
sokat ad a francia etikettre! Bizonyára sokan vannak, akiknek nem
derogál a máséra rászarni. Én tehát csak elpocsékoltam az öblítővizet a
saját öncélú kényelmemre, amikor pusztán a gusztustalan látvány és
szagélmény miatt tabula rasa-val kezdtem a munkát. Hiszen tudjuk, ha így
folytatjuk, unokáink számára a legnagyobb érték nem a pénz lesz, nem az
arany, nem is a benzin: a víz!

Ha ez igaz, el kéne vetni a régi, hely- és korszellemhez nem igazodó
íratlan szabályokat, helyettük az itt leírtakat kéne alkalmazni:

- A WC-t nem illik magad után lehúzni.

- Amennyiben a fajansz megtelt, húzd le magad _előtt_ a WC-t!

- Ha még nem szoktál hozzá az új rendszerhez, a rókázás elkerülése
végett szintén öblíthetsz magad előtt, de ez esetben alá kell írnod egy
nyilatkozatot, amely szerint beiratkozol egy vízpazarlásról leszoktató
egészségügyi kezelésre. A szagló érzékszervek eltávolítása a
térítésmentes terápia részét képezik.

A szabályok bevezetése egy további előnnyel is járna. A diákok
szabadidős foglalkozás keretében, önállóan tanulmányozhatnák a
kupacrendezés nevű algoritmust, a szemléltető eszközt maguk gyártanák le
ehhez, méghozzá mindenfajta költség nélkül. E terv részleteiről egyelőre
nem nyilatkoznak az illetékesek. Szerencsére.

Bezerégi B. Atanáz