Dinamikus rendtartás TUDÓSÍTÓNKTÓL. A kollégiumi szobák általában rendetlenek. Létezik egy igen népszerű mondás is: "Rendre csak az átlagos képességűeknek van szüksége, a zseni átlátja a káoszt is". Távol álljon tőlem, hogy a kettő közötti párhuzamra próbáljak rámutatni, csupán azért említettem a kettőt ily szoros egymásutánban, mert a két mondatnak most egyszerre lett aktualitása. Meg nem erősített információk szerint egy amerikai kutatócsoport felgöngyölítette ezt a témát, és kiderítette, mi rejtőzik a dolgok hátterében. A kutatócsoport vezetőjét nem sikerült elérnünk, csak a kapcsolattartó munkatársukkal tudtunk telefonon beszélni. Ő mindössze annyit volt hajlandó kérdéseinkre reagálni, hogy a különböző rendtartási technikákkal foglalkoznak, és hamarosan publikálni fogják az eredményeket valamelyik szaklap hasábjain. Az Aligátor utánajárt. A legfrissebb eredmények szerint a "rend" szó hétköznapi használatban arra utal, hogy használati tárgyainknak egyértelműen kijelölünk egy helyet, ahol az általában megtalálható. Az általános esettől azonban sokszor eltérünk. Ennek elsődleges oka, hogy a tárgyat máshol használjuk. Vehetnénk például az ollót, amit a fiókban tartunk, de csak a legritkább esetben vágunk vele a fiókon belül, ha egyáltalán ilyen előfordul. Még abban a szélsőséges esetben is, mikor az elvágandó munkadarab a fiókban található, és annak elvágása után szintén a fiókba kerül vissza, kényelmes - és éppen ezért gyakran választott - megoldás, hogy ideiglenesen kivesszük a fiókból mind a munkadarabot, mind az ollót, és a műveletet az asztallap tetején végezzük el. A művelet után pedig mindkettőt visszahelyezzük. Anyukák gyakran perelnek gyermekeikkel, ha porontyuk nem tart megfelelő rendet szobájában. Szétszórja játékait, súlyosabb esetekben akár szülei fontosabb tárgyai (pl. cipő, útlevél, lánghegesztő) is a gyerekszobai káosz süllyesztőjében végzik. Közhelyszerű szülők ilyenkor az "olyan rendetlenség van itt, hogy be sem lehet jönni" szófordulatot alkalmazzák, majd jön a leszúrás, szegény gyermek pedig hiába érvel a maga igaza mellett, szavaik süket fülekre találnak, amelyek egyikén be, másikán ki. Javaslom az érintett szülőknek, hogy kezeljék rugalmasan a kérdést, mert azért az általuk rendetlenségnek hitt alternatív rend mellett is szól néhány egyáltalán nem elhanyagolható észérv. Azt a rendet, melyben a tárgyak és helyük közötti hozzárendelés időfüggetlen függvény szerint történik, statikus rendnek hívjuk. Amennyiben statikus rendre törekvő, úgynevezett statikus rendtartási technikát alkalmazunk, rendszerünk sokszor túlságosan merev, rigorózus lehet. Egy konyhában, egy nappaliban vagy egy írodában ez talán nem zavaró, de pl. egy gyerekszobában megengedhetetlen. Tekintsük a fenti, ollós példát! Már ebben is szemet szúrhatott a kedves olvasónak, hogy az olló kivétele, majd annak visszarakása jelentős meddő munkát, overheadet jelent. Megfontolandó az is, hogy lazább szerkezetű LEGO-építmények gyakori szállítása azok rongálódásának a valószínűségét is növeli. Ezért van az, hogy gyermekünk szereti ott hagyni az általa használt tárgyakat, ahol használta azokat. Abban bízik, hogy legközelebb ugyanott fogja használni, és ezzel megtakarít egy csomó energiát, amit feleslegesen használt volna fel azzal, hogy az adott dolgot előbb a helyére teszi, majd később visszahozza onnan. A fent vázolt technika a dinamikus rendtartási technikák legkedveltebb fajtája. Alkalmazására igen érdekes példa a kollégiumi szobákon belüli, illetve azok közötti rendtartás. A szobák közti úgynevezett kölcsönkérési struktúrák elemzése nagyon érdekes téma, de sajnos e cikk keretein messze túlnyúlna. Arra azonban van lehetőségem, hogy legalább a szobán belüli rendtartási technikákról bevezetésként egypár szót ejtsek.

Itt is, akárcsak a gyerekszobában, a dinamikus rendtartási technikák egy fajtájáról van szó. De míg egy egyfelhasználós rendszerben, tehát egy egyetlen gyermek lakta szobában szinte minden rendszabály spontán, magától értetődően kialakul, addig egy olyan szobában, amelyben 2 - 4 ember lakik, felvetődnek komoly problémák.

Ha egyetlen ember használ egy tárgyat, akkor tárkapacitás kérdése, hogy megjegyzi-e, hol használta utoljára. A statikus rendben tartott tárgyak esetén erre nincs szükség, viszont azok oda-vissza szállítása jelent többletmunkát. A dinamikus rend tehát a processzoridő tárigényre való cserélését jelenti. Bonyolultabb a helyzet, ha vannak olyan tárgyak, melyeket kettő vagy több felhasználónak van jogosultsága használni. Egy elosztott megoldás, hogy a szobatárs, amennyiben a használni kívánt tárgyat nem találja ott, ahol ő maga hagyta (laphiba), megkérdezi a jelenlevőket, hogy hol van. Ha az ott tartózkodó felhasználók között megtalálható az, aki a keresett tárgyat utoljára használta, akkor egyikük válasza alapján a tárgy megtalálható. Gond akkor van, ha a tárgyat használó szobatárs kilép a rendszerből. Ebben az esetben végig kell keresni az egész szobát, melyben a tárgyak a technika természetéből fakadóan nincsenek rendezve, ezáltal csak lassú, lineáris keresés alkalmazható. Láttuk tehát az előnyöket és a hátrányokat. Hogy ezek fényében melyiket válasszuk, arra a válasz a szokásos: az arany középutat! Különítsünk el néhány tárgyat, melyeket statikus rendben tartunk, és a többit kezeljük dinamikusan! Az elkülönítés folyamata is gyakran egy adaptív algoritmussal történik, tehát fokozatosan, egyenként kerülnek ki az arra érdemes tárgyak a dinamikum pezsgő körforgásából a statika szürke biztonságába, például a következőképpen: - Megvan a korsóm! A kurva életbe, mostantól itt lesz a szekrény tetején, és ha valaki hozzányúl, mennek rá a kutyák! TCHibo