Első fejezet Zuhanyzom. Azzal játszom, hogy lábam hosszú fekete szőrzetét jobbra-balra sodorja a víz, egybefüggő vonalakat rajzolva a bőrömre, és ezt vizsgálgatom. Neszt hallok kintről. - Á, hercegnő! Ne haragudjon, hogy nem nyitottam ajtót, de éppen a zuhanyzóban tartózkodom. - Beléphetek? - Ó, kérem, csak akkor nyissa ki az ajtót, ha meztelenül kíván látni! Benyit. - Miért ne kívánnám? - kérdi ő. - Őőő - válaszolom készségesen. Ha nem hercegnő lenne, simán kivágnám magam egy hülye mosollyal, meg egy "úúúÚÚÚH!" felkiáltással. Dehát nem illik. Elkezdek azon gondolkodni, hogy hol van már az illem ilyenkor, de azért nem kezdek el huhogni. - Ennyire fontos? - kérdem ehelyett. - Tyűha, mekkora férfias lábszár! Hülyén nézek. Odajön, és kettőt csap a meztelen fenekemre, és folytatja: - Azt mondja a nőgyógyászom, hogy a közös zuhanyzó használatától nem lehet AIDS-et kapni. Használjuk közösen a zuhanyzót? A javaslatát elfogadom... Bocsánat, de itt egy rész nem tartozik az olvasóra. Két óra múlva csak fekszem az ágyon. Immár felöltözve. Belép egy szobalány. Hablatyol valamit a hercegnő fülbevalójáról, meg a lefolyóról, meg hogy nem érti. - Gyere be, majd én elmagyarázom - mondom én, mert nem is néz ki olyan rosszul. Előveszem az órámat, úgy csinálok, mint aki megnézi, aztán felkiáltok: - Mindjárt jönnek a vödrös emberek! Mindenkit leöntenek, akit meglátnak! Vedd le hamar a ruhádat, mert különben vizesen kell hazamenned! Beveszi. Nemcsak szép, hülye is! Jöhet a következő lépés. - Mindjárt jönnek a kardos emberek! Mindenkit lemészárolnak, akit meglátnak. Bújjunk el, mondjuk oda az ágyba, a takaró alá! Sínen vagyunk. - Mindjárt jönnek a detektoros emberek! Nézd csak, nekem van itt valami a lábam között, amit ezek még a takaró alatt is észrevesznek, és szólnak a kardos embereknek! El kell dugnom valahová, és neked pont van valamid, amibe éppen belefér. A többi megint nem tartozik az olvasóra. Pár nappal később nézem az újságot, van benne valami cikk valami újmódi betegségről. Valami immunhiányos. Kezdem érteni, miről beszélt a hercegnő, mikor a nőgyógyászát emlegette. Néhány hónap múlva megint zuhanyzom, mikor jön a hercegnő, beront a fürdőszobába, és üvölt velem, hogy micsoda szégyen, meg hogy nem kellett volna. Ezúttal nem vetem a szemére, hogy ő volt erőszakos, csak annyit mondok, hogy semmi baj, elveszem feleségül, el van intézve. Két óra múlva felöltözve fekszem az ágyon, mikor jön a szobalány, hogy azonnal vegyem feleségül. Na, ezen már elgondolkozom. Mindkettőt mégsem vehetem feleségül! De sebaj. Elküldöm a hercegnő nőgyógyászához, aki a közös zuhanyzó használatáról hitt dolgokat. Pár nappal később nézem az újságot, ott virítok benne a hercegnő szobalányával! Na, most jöhet a második fejezet. 2001. március 21.