Hétvége

Zenét hallok mindenütt.
Lelket marcangolót.
Szememben egy könnyet,
Szívemben egy golyót,

Ami levegőt veszek,
A lelkemet marja;
Bármibe belekezdek,
Nem figyelek arra.

Az idő, mint egy gyors vonat,
Szüleim, mit mondanak,
Elmegy fülem mellett.

Savanyú az arcom.
Belül dúl a harcom.
Kétszáznegyven kilométer mind fájdalmat ellett.

2000. március 24.