Pondró III.
(avagy művészileg fáradok, és kezdem ismételni magam)

"Szabad az én galambomnak egy pár csókot adni!" - énekli egy kisfiú a 
játszótéren egy kislánynak, aki ettől szemmel láthatóan el van ragadtatva.
A kislányra ebben a pillanatban kettő pusszantást nyom Liberális Péter,
aki épp ekkor arra járt, és hallotta, hogy szabad. 
 - Nem neked! - fakadt sírva erre hősünk, de Péter már ment is tovább, mert 
az óvónéni azt mondta neki, hogy szabad összevissza szaladgálni, de csak ha
már hazament, és az nyukája is megengedi.

TCHibo

Budapest, 2002. jan. 21.

//////////////////////////////////////////////////////////////////////////

Figyelem! Ez a mű nem a politikáról szól! Ha esetleg valaki tud Péter 
keresztnevű liberális politikusról, tudnia kell azt is, hogy én nem arra
a Péterre célzok. Ez éppoly futó gondolat, mint a Pondró trilógia előző 2
része. Liberális Péter csak egy absztrakt valaki, aki megcsinál mindent, 
amit szabad, csak azért, mert szabad.

És ha már a szabadkozásnál tartok, elmondanám azt is, hogy a pondróval
önmagamra célzok, mert csúnya dolognak tartom, hogy ilyeneket gondolok
szerencsétlen ártatlan gyerekekről.