Az igazi Casanova

Hát kérem szögezzük le így mindjárt az elején, hogy én szerenádozni nem
voltam. Legalábbis nem ott, ahová a rendezők beosztottak. De épp arra
jártunk az egyik lánykoleszban. Vajon miért? Hát csak készültünk a
másnap esti Casanovára... Szóval voltunk négyen, bAbA, Dani, Lecsó meg
én. Lent meg-megjelent egy-egy qpacsapat, és nyomták a szívhezszóló "Nád
a házam teteje" kezdetű meg egyéb hasonló nótákat. A negyedik emelet
környékén - vesztükre - találtunk egy nyitott erkélyajtót,
meghallgattunk egy strófát, és úgy gondoltuk, elég gyengén tolják ezek.
``Majd mi énekelünk egyet,'' gondoltuk, külön poén az ellentétes irány,
ugye. Mi mást is választhattunk volna dalnak, mint az ``Éliás próféta
kiment a pusztába'' kezdetű művet? Nem mondom, elég jó lehetett a
hangerőnk, bár a vége felé már kezdtünk mind viszonylag bizonytalanok
lenni a szövegben. Pont ott tartottunk, hogy elakadtunk volna, mikor a
szomszéd bérházból egy - hangjából ítélve - idős hölgy kiüvöltött, hogy
- Na, most már fogják be!
Erre közösen megegyeztünk, hogy ez volt a tökéletes végszó a mi kis
jelenetünkhöz, és tovább osztottuk a szórólapot.

Itt be is fejezhetném a cikket, mert ez a fenti olyan ``két kis pedofil,
gondolom, és továbbmegyek'' jellegű befejező mondat, ám a kalandok
sorozatának még nincs vége!

Hiszen volt aznap estére még szórólapoznivaló. Na, abba a bizonyos másik
koleszba már úgy kellett belógni. Kezünkben egy-egy köteg rikító
narancssárga cetlivel el kellett hitetnünk a portással, hogy mi csak
látogatóba jöttünk. Azt is megmondtuk, hogy kihez. Na, ezek után gyorsan
kellett cselekedni, ugyanis az, akihez jöttünk, nem létezett, a portás
néni pedig ügybuzgóságtól hajtva telefonhoz hívta őt. Így aztán hamar
kiderült a panama, és ennek megfelelően kipenderítettek minket a
koleszból néhány keresetlen szó kíséretében. Mindez nem csüggesztett
minket, másnap kíváncsian vártuk a fáradozásaink eredményét.

Megvolt. Jöttek a lányok 237-en, és ez még csak a mi csapatunkhoz.
Közben elkupáztam egy húrkészletet, nehogy már megússzam anyagi kár
nélkül az egészet, eh.

TCHibo

Bp., 2001. okt. 16.