-2. emelet

Néha-néha, ha a dátum megfelelő, és a bolygók is jól állnak, látok embereket belépni a liftekbe, melyek nem mennek sehova. Ilyenkor el szokott szaladni a képzelőerőmet vontató ló, és azon merengek, hogy vajon, ha elégszer megnyomja a portáscsengőt, akkor a lift leviszi-e a -2.-re, vagy esetleg a 19. emeleti uszodába. Netalántán egy másik dimenzióba? Az is fura, hogy ezeket az embereket utána többet nem is látom, amit persze foghatnék a gyenge arcmemóriámra, de sokkal izgalmasabb azon filózni, hogy a nagy tükrön keresztül a hasonmásuk áthúzta-e őket a tükörvilágba.

Gergő

Ugrás a cikkre! →

Van, akinek 5 perc, van, akinek egy nap, van, akinek csak fél év után esik le, hogy nem a Schönherzben lakik, hanem Csodaországban. Nem a tejjel-KPR-rel folyó Kánaánra gondolok, hanem a testetlen mosolyokra és beszélő kártyákra. Ha kilépsz a szobádból (néha még az se kell), furábbnál furább dolgokba ütközöl, bár önvédelemből már kifejlesztetted a készséget, hogy ezek felett fél perc alatt napirendre térj, de egy sörözés közben csak feljönnek. Néhány sztori annyi generációt élt túl, vagy annyira abszurd, hogy már mi sem hisszük el őket (hűtő ablakon való kilengetése, medencekészítés a fürdőből, ló behozatala). Hogy ne csak azok kapjanak a jóból, akik velünk söröznek, megosztjuk veletek a legjobb sztorikat, és ha már az Impulzus is megjelentette, akkor csak igaznak kell lenniük. ;) Cserébe csak annyit kérünk, hogy ti is írjátok meg nekünk, ha láttok valamit.

Ugrás a cikkre! →