Vannak játékok, amiknek már alig várjuk a befejezését, hogy lássuk, hova jut el a történet, és vannak olyanok, ahol inkább azt szeretnénk, hogy sose legyen vége. Létezik a kettőnek keveréke, amikor akarjuk is, hogy vége legyen, meg nem is – és ott a negyedik csoport, amire most ki szeretnék térni: amikor végignézve a játék utolsó jelenetét csak annyit tudunk mondani, hogy „mi van?”.
A pótlási héten és a vizsgaidőszakban az egyetemistákra leselkedő legnagyobb veszély egyértelműen egy addiktív, szórakoztató és egyszerű böngészős játék lehet: 2015 tavaszi félévében egy kedves hallgató végig is posztolta az Agar.io-val az összes VIK-es Facebook csoportot, hatalmas károkat okozva mindenki tanulmányaiban. Ha ez nem lenne elég, az .io játékok azóta megállíthatatlanul terjednek, és bármilyen stílusnak is vagy a rajongója, garantáltan el tudsz velük tölteni 6-8 órát egy vizsga előtti este.
Aki találkozott már macskával, akár úgy, hogy neki magának van egy, akár úgy, hogy öt percen keresztül az útszélen guggolva próbálta magához csalni, mert „annyira édes”, tisztában van vele, mennyire sajátos kis lelkivilággal rendelkeznek. Jönnek, ha kaja van nálad, vagy néha akár spontán is. De az ritka, nagyon ritka.
