A várkolesz története

Egyszer volt, hol nem volt, még a szemétledobón is túl, ahol a Hérosz István fúr, volt egyszer egy vár, amely egy hegyen állott, kacsalábon forgott, s amely sok csoda lelőhelyévé vált…

A várkolesz története

A korvinuszosok támadása a Schönherz Kollégium ellen, korabeli festményen. Az előtérben Péceli Gábor, a Műegyetem rektora (középen) egyezkedik Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkárral (balra).

A Schönherz Kollégiumot és a VIK-et 1260-ban említik először egy oklevélben, amellyel IV. Béla király Lotharingiai Senior Köténynek adományozta azt, hogy ott megalapítsa a Szent Schönherz Senior Lovagrendet. A korabeli társadalom legalsó, egyben legnépesebb csoportja az egyszerű közembereké volt. Egy szinttel felettük álltak a Lovagrend közrendű tagjai, a seniorok, akik legtöbbször egyetemi katonai feladatokat láttak el, például gólyatábort rendeztek vagy nulladik ZH-t írattak. A csatában jó eredményeket mutató seniorok lehettek apródok. Belőlük már jóval kevesebb volt, és a váruraknak segédkeztek. A várurak már komoly hatalmat – legtöbb esetben a felügyeletük alá eső szinten pallosjogot – gyakoroltak, élet-halál urai voltak. Gyakran saját pénzt is verettek. A váruraknak saját szobájuk volt, amihez falból kiálló pottyantós vécé is tartozott. A lovagrend élén a nagymester állt, őt a várurakból álló testület választotta meg. Negyven év és két gyerek alatt ritkán lehetett ezt a tisztséget megszerezni. A nagymester korlátlan hatalommal bírt, egyes korabeli beszámolók alapján képes volt mentális erejével megemelni a végtelenszeszes palackot.

A várban évente egyszer megrendezték a Dezső buli nevű össznépi vigasságot disznótorral, de rendszeresen szerveztek Mad World nevű bálokat is, ahol Dj White Tie, a kor híres trubadúrja zenélt. Lovagi tornát is tartottak Schönherz Qpa néven. Az évek folyamán a senior lovagok egy titkos csoportja, a Vödör Kör számos nemes étket és italt (például a mágikus erővel bíró végtelenszeszt vagy a vödrös sült krumplit) fejlesztett ki.

A mesébe illő idillt időnként kisebb fenyegetések zavarták meg. A felvidéki korvinuszos főúri bandériumok többször a Vár Kollégiumra törtek, ám nem jártak sikerrel. A hős seniorok mindvégig ellenálltak. A Korvinusz zászlaját kitűzni próbáló katonát egyikük magàval rántotta a mélybe. Tiszteletére a mai napig minden délben hánynak.

Később az ország ismét hadban állt. A Wettl Ferenc német-római császár hadai elől menekülő Beatrix királyné hajói elsüllyedtek, így sok-sok kreditpont került a Duna mélyére. A Schönherz alá érkező császár csatára hívta a lovagokat. Aki legyőzte első harcosát, Sir Givens Wandermondot, szabadon elvonulhatott és diplomát szerezhetett, ám a többieket hadisarc megfizetésére és ismételt tárgyfelvételre kötelezte. A mindent eldöntő csatára Altér síkságán került sor. A Dunán való átkelés nehézkes volt a páncélos doktoranduszoknak, ám a császári sereg ifjú hadmérnöke, Sir Charles Wheatstone, a németországban tanuló angol herceg hidat épített a folyóra.

A körülmények a senior sereg számára szerencsétlenül alakultak, a vektormező örvényes volt, ez a császári hadakat segítette, sokan nulla pontot kaptak.

Az egy hónapos csatározás után a Schönherz népe végül megmenekült, ám hőseinket nagy veszteségek érték, sokan passzív félévre kényszerültek. Ám akik megmaradtak, békében éltek a továbbiakban, amíg ki nem buktak…

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..