A mutató hajnali 4 órán áll,

Ébredni kéne már,

S kiknek nem csörög a vekker,

Azt is felkeltjük teli üvegekkel.

 

Gyülekezünk kis csoportokban,

Egy-két ember még félálomban,

De senki sem néz unottan,

Csak a disznók alszanak nyugodtan.

Szedelődzködünk és nyomás,

Kezdődhet is a vágás,

Előkerülnek a kések,

Egyre izgatottabbak a népek.

 

Az egész csak egy pillanat műve,

A két röfinek máris vége,

Bár visszafeküdni jó volna,

Most indul csak a nagy munka.

 

Perzselés és kaparás,

Bontás és tisztítás,

Már a hagymás vér is készen van,

Disznóink lassan darabokban.

 

A körömbe töltődik a sok pálinka,

A gyomrunkba megy a velős rántotta,

A kollégisták rettenthetetlenek,

A malacok meg felismerhetetlenek.

 

Elindul a feldolgozás,

Vágás, szeletelés, darabolás,

A sok szorgos kéz dolgozik,

S lassan még ki is világosodik.

 

Válogatjuk a húst ide-oda,

Ebből a rántott hús, abból a hurka,

A konyhában az oldalast már fűszerezik,

S lám, az első sebesült is megérkezik.

 

A zsámolyon már készül a sok káposzta,

A levesbe a főzőmester a zöldséget is bedobta,

Az edényben a hagyma feldarabolva vár,

A munkaasztaloknál kint hely sincsen már.

 

A darálókat az asztalokra felszerelik,

A háromból sajna egy se működik,

Mindet vagy négyszer szétszereljük,

Még jó, hogy ennyi itt a mérnök.

 

Ízesítjük a hurka-kolbászt,

De inkább kihagyjuk belőle a tormát,

A karunk a sok húsból ki se látszik,

A lejátszó pajzán mulatóst játszik.

 

A hangulat a tetőfokára hág,

Teli torokból éneklünk Lady Gagát,

Száraz torkunkba liternyi pálinkát döntünk,

Lassan-lassan már kolbászt töltünk.

 

Bent a sok húst klopfolják serényen,

Megjelennek az első csillagok is az égen,

Ki-ki az üst mellett melegedik,

Míg mások a beleket töltögetik.

 

A konyhában a sok tepsi csak arra vár,

Hogy a sok finomságot süssük már,

Szorgosan neki is kezdünk,

S egy cseppet sem hagy alább kedvünk.

 

Süssünk, süssünk valamit,

Azt is megmondom, hogy mit,

A sütők csak úgy dolgoznak,

Lassan a buli is indulhat.

 

Odakint már minden csendesebb,

Bent meg hosszú sor tekereg,

Cigányzene szól a nagyteremből,

Egyre többen kérnek a két Dezsőből.

 

De messze még a buli vége,

Mi is szórakozunk kicsit végre,

Erre-arra tengünk, lengünk,

A nagy tömegben elvegyülünk.

 

Persze a munka meg nem állhat,

A pultba folyamat hordják a kész kajákat,

A vendégek lassan jól laknak,

A jó dezsősök meg egyre fáradtabbak.

 

Egyszer az utolsó falat is kisül,

A forgalom is lassan enyhül,

A zene is halkulóban,

A konyhát pucolják az alagsorban.

 

Súrolás és pucolás, mosogatás, takarítás,

Mindenen egy apró utolsó simítás,

S ahogy véget ér a rendrakás,

Takarodás, mosakodás:

 

A mutató hajnali 4 órán áll,

Nyugovóra kéne térni már,

Ezúttal sem unatkoztunk,

Fél év múlva találkozunk.